1
00:00:24,709 --> 00:00:27,834
A HATTYÚ
2
00:00:27,834 --> 00:00:29,418
NYILVÁNOS GYALOGÖSVÉNY
3
00:00:29,418 --> 00:00:32,334
Ernie puskát kapott a születésnapjára.
4
00:00:32,334 --> 00:00:36,001
Egy doboz tölténnyel elindult körülnézni,
mit ölhet meg.
5
00:00:36,001 --> 00:00:37,293
Raymondék háza mellett
6
00:00:37,293 --> 00:00:40,709
két ujját a szájába téve
hosszú, éles füttyöt hallatott.
7
00:00:41,501 --> 00:00:44,376
Raymond a pár házzal arrébb lakó
legjobb barátja volt.
8
00:00:44,376 --> 00:00:46,501
A feje fölé emelte a puskát.
9
00:00:46,501 --> 00:00:49,418
Raymond megörült.
„Nahát! Ezzel elszórakozhatunk.”
10
00:00:50,376 --> 00:00:53,626
A két fiú útnak indult.
Ez egy májusi szombaton történt.
11
00:00:53,626 --> 00:00:55,668
A gesztenyefák virágba borultak,
12
00:00:55,668 --> 00:00:58,209
kökény fehérlett a sövények mentén.
13
00:00:58,209 --> 00:01:01,126
Ernie és Raymond
végighaladt a keskeny dűlőúton,
14
00:01:01,126 --> 00:01:03,209
és minden madarat lelőttek.
15
00:01:03,209 --> 00:01:06,126
Süvöltők, verebek,
mezei poszáták, citromsármányok.
16
00:01:06,126 --> 00:01:09,251
Mire elérték a síneket, 14 kismadár
17
00:01:09,251 --> 00:01:10,834
lógott a zsinegről.
18
00:01:11,668 --> 00:01:14,834
„Odanézz!” emelte fel
hosszú karját Ernie suttogva.
19
00:01:14,834 --> 00:01:16,751
Egy kisfiú nézett felfelé
20
00:01:16,751 --> 00:01:19,418
egy távcsővel egy öreg fa ágai közé.
21
00:01:19,418 --> 00:01:21,084
„Watson! Az a kis hülye.”
22
00:01:22,584 --> 00:01:24,459
Peter Watson apró volt és törékeny.
23
00:01:24,459 --> 00:01:27,501
Az arca szeplős, az orrán vastag szemüveg.
24
00:01:27,501 --> 00:01:28,834
Kitűnő tanulóként
25
00:01:28,834 --> 00:01:31,709
már 13 évesen végzős volt az iskolában.
26
00:01:31,709 --> 00:01:34,543
Imádta a zenét, és jól zongorázott.
27
00:01:34,543 --> 00:01:37,126
Játékokban nem volt jó.
Csendes volt, udvarias.
28
00:01:39,043 --> 00:01:42,293
A két nagyfiú
lassan cserkészte be a kisebbet.
29
00:01:44,293 --> 00:01:46,793
Az a távcső miatt nem vette észre őket,
30
00:01:46,793 --> 00:01:49,459
egészen belemerült a látványba.
31
00:01:50,459 --> 00:01:52,834
„Kezeket fel!” fogta rá Ernie a puskát.
32
00:01:52,834 --> 00:01:54,501
Peter Watson összerezzent.
33
00:01:56,501 --> 00:01:59,168
A távcsövön át bámult a két betolakodóra.
34
00:01:59,168 --> 00:02:01,501
„Gyerünk, kezeket fel!” kiáltotta Ernie.
35
00:02:01,501 --> 00:02:02,918
A fiú nem moccant,
36
00:02:02,918 --> 00:02:05,709
két kézzel szorongatta a távcsövet.
37
00:02:05,709 --> 00:02:07,543
Raymondot és Ernie-t nézte.
38
00:02:07,543 --> 00:02:11,126
Nem félt, de tudta,
hogy nem érdemes adni a hülyét.
39
00:02:11,126 --> 00:02:13,751
Az évek során sokat szenvedett már tőlük.
40
00:02:13,751 --> 00:02:14,876
Kezeket fel!
41
00:02:14,876 --> 00:02:16,834
Nem volt más észszerű reakció.
42
00:02:16,834 --> 00:02:19,751
Raymond odalépett,
kikapta a kezéből a távcsövet.
43
00:02:19,751 --> 00:02:21,668
„Ki után leselkedsz?” csattant fel.
44
00:02:21,668 --> 00:02:23,959
Peter Watson sorra vette a lehetőségeket.
45
00:02:23,959 --> 00:02:26,751
Sarkon fordul, elfut,
de pillanatok alatt elkapják.
46
00:02:26,751 --> 00:02:29,334
Segítségért kiált, de úgysem hallja senki.
47
00:02:29,334 --> 00:02:31,584
Annyit tehet, hogy nyugodt marad,
48
00:02:31,584 --> 00:02:33,959
és megpróbálja kidumálni magát.
49
00:02:33,959 --> 00:02:36,418
Így felelt: „Épp egy zöld küllőt néztem.”
50
00:02:36,418 --> 00:02:39,668
„Egy mit?”
„Egy hím zöld küllőt.” Picus viridis.
51
00:02:39,668 --> 00:02:43,001
„A kiszáradt fa törzsén kopácsolt,
kukacot keresett.”
52
00:02:43,001 --> 00:02:45,084
„Hol van?” Ernie felemelte a puskát.
53
00:02:45,084 --> 00:02:47,376
- „Lelövöm!”
- „Nem lövöd!” felelte Peter,
54
00:02:47,376 --> 00:02:50,459
és a zsinegre fűzött madarakat nézte
Raymond vállán.
55
00:02:50,459 --> 00:02:54,001
„Elrepült a kiáltásodra.
A fakopáncsok félénkek.”
56
00:02:59,834 --> 00:03:01,668
Raymond valamit súgott Ernie-nek.
57
00:03:01,668 --> 00:03:04,126
Ernie a térdét csapkodta. „Remek ötlet!”
58
00:03:04,126 --> 00:03:06,918
Letette a puskát,
és elindult a kisfiú felé.
59
00:03:06,918 --> 00:03:08,376
A földre lökte.
60
00:03:08,376 --> 00:03:11,251
Raymond levágott egy darabot a zsinegből.
61
00:03:11,251 --> 00:03:13,459
Összekötötte vele Peter csuklóját.
62
00:03:13,459 --> 00:03:15,043
„A lábát is!”
63
00:03:15,043 --> 00:03:17,793
Peter próbált kiszabadulni,
mire gyomron vágták.
64
00:03:17,793 --> 00:03:19,584
Elakadt a lélegzete, nem moccant.
65
00:03:19,584 --> 00:03:22,084
A két fiú a bokáját is összekötözte,
66
00:03:22,084 --> 00:03:23,626
mint egy csirkének.
67
00:03:23,626 --> 00:03:25,168
Ernie felemelte a puskát,
68
00:03:25,168 --> 00:03:28,418
és cipelni kezdték a fiút a sínek felé.
69
00:03:28,418 --> 00:03:30,459
Peter Watson meg se nyikkant.
70
00:03:30,459 --> 00:03:33,334
Bármire is készülnek, a beszéd nem segít.
71
00:03:33,334 --> 00:03:35,251
Levonszolták a töltésen,
72
00:03:35,251 --> 00:03:38,418
és hosszában a sínek közé fektették. Ide.
73
00:03:40,418 --> 00:03:41,626
Ez itt az a sín.
74
00:03:41,626 --> 00:03:44,626
Ez 27 éve történt velem.
A nevem Peter Watson.
75
00:03:46,209 --> 00:03:47,793
„Kell még zsineg,” mondta Ernie.
76
00:03:51,876 --> 00:03:53,959
Amikor végeztek, Peter tehetetlenül
77
00:03:53,959 --> 00:03:55,709
feküdt a sínekhez kötözve.
78
00:03:55,709 --> 00:03:58,459
Csak a fejét és a lábfejét tudta mozgatni.
79
00:03:58,459 --> 00:04:01,376
Ernie és Raymond megcsodálta a művét.
80
00:04:01,376 --> 00:04:03,376
„Szép munka,” jegyezte meg Ernie.
81
00:04:03,376 --> 00:04:06,334
„Ez gyilkosság,”
szólalt meg a fiú a sínek közül.
82
00:04:06,334 --> 00:04:08,334
„Nem biztos,” felelte Ernie.
83
00:04:08,334 --> 00:04:10,376
„A vonat kerékmagasságától függ.
84
00:04:10,376 --> 00:04:13,126
„Ha a földhöz lapulsz, talán megúszod.”
85
00:04:14,584 --> 00:04:18,001
A nagyfiúk felmásztak a töltésre,
és beültek a bokrok közé.
86
00:04:18,001 --> 00:04:20,209
Ernie cigarettát vett elő. Rágyújtottak.
87
00:04:20,209 --> 00:04:22,501
Peter tudta, nem fogják elengedni.
88
00:04:22,501 --> 00:04:24,501
Ezek veszélyes, őrült fiúk.
89
00:04:24,501 --> 00:04:27,043
Veszélyes, őrült, ostoba fiúk.
90
00:04:27,043 --> 00:04:29,876
„Csak nyugalom, gondolkodnom kell.”
91
00:04:29,876 --> 00:04:32,084
Feküdt, és mérlegelte az esélyeit.
92
00:04:32,084 --> 00:04:34,043
A legmagasabb pontja az orra.
93
00:04:34,043 --> 00:04:37,793
Becslése szerint az orra tíz centivel
volt magasabban a sínnél.
94
00:04:37,793 --> 00:04:40,418
Túl sok?
Ki tudja egy modern mozdony esetében.
95
00:04:40,418 --> 00:04:43,584
A feje a laza kavicson pihent
két talpfa közt.
96
00:04:43,584 --> 00:04:45,918
Lejjebb kell fúrnia magát.
97
00:04:45,918 --> 00:04:48,793
A fejét mozgatva félretolta a kavicsot,
98
00:04:48,793 --> 00:04:51,626
és lassan kis mélyedést ásott magának.
99
00:04:51,626 --> 00:04:54,043
Úgy számolta, öt centivel lejjebb került.
100
00:04:54,043 --> 00:04:56,084
Az elég. De mi lesz a lábfejjel?
101
00:04:56,084 --> 00:04:59,043
Teljesen befelé fordította,
102
00:04:59,043 --> 00:05:00,834
és várta a vonatot.
103
00:05:00,834 --> 00:05:04,501
Eltöprengett, hogy az átrobogó vonat
alatt keletlezik-e vákuum,
104
00:05:04,501 --> 00:05:07,626
ami felfelé szippantja. Lehetséges.
105
00:05:07,626 --> 00:05:09,209
Arra kell koncentrálnia,
106
00:05:09,209 --> 00:05:12,043
hogy a földhöz préselje a testét.
107
00:05:12,043 --> 00:05:15,918
„Ne ernyedj el! Maradj merev és feszes,
préseld magad a földhöz!”
108
00:05:15,918 --> 00:05:18,126
Peter a fehér égboltot nézte,
109
00:05:18,126 --> 00:05:21,001
egyetlen gomolyfelhő sodródott rajta.
110
00:05:21,001 --> 00:05:22,834
Egy repülő bukkant fel.
111
00:05:22,834 --> 00:05:25,084
Egy kicsi, egyszárnyú, vörös gép.
112
00:05:25,084 --> 00:05:29,251
Egy régi Piper Club, gondolta.
Nézte, amíg el nem tűnt.
113
00:05:29,251 --> 00:05:30,418
Aztán hirtelen
114
00:05:30,418 --> 00:05:34,334
meghallotta a különös,
vibráló hangot kétoldalt, a sínekből.
115
00:05:34,334 --> 00:05:37,543
Alig kivehető,
halk, ritmikus suttogás volt,
116
00:05:37,543 --> 00:05:40,418
mintha a távolból jött volna
a sínek mentén.
117
00:05:46,168 --> 00:05:48,918
Peter felemelte a fejét, végignézett
118
00:05:48,918 --> 00:05:51,168
a kilométerre nyúló síneken,
119
00:05:51,168 --> 00:05:52,209
és látta a vonatot.
120
00:05:52,209 --> 00:05:55,168
Először csak egy fekete pontot,
de ahogy nézte,
121
00:05:55,168 --> 00:05:56,793
a pont egyre nagyobb lett,
122
00:05:56,793 --> 00:05:59,251
lassan alakot öltött, már nem pont volt,
123
00:05:59,251 --> 00:06:02,543
hanem egy dízelmozdony nagy,
négyszögletes eleje.
124
00:06:02,543 --> 00:06:04,876
Peter lehajtotta a fejét,
125
00:06:04,876 --> 00:06:07,001
és belepréselte a kavicsba.
126
00:06:07,001 --> 00:06:08,543
A lábfejét befelé fordította.
127
00:06:08,543 --> 00:06:11,584
A szemét lehunyta,
és a földhöz préselte a testét.
128
00:06:11,584 --> 00:06:14,459
A vonat robbanásszerű hanggal érkezett.
129
00:06:14,459 --> 00:06:16,168
Mintha puska dördült volna.
130
00:06:16,168 --> 00:06:18,876
A robbanással együtt
üvöltő, sivító szél jött,
131
00:06:18,876 --> 00:06:22,293
hurrikánként csapott
egyenesen bele az orrába, a tüdejébe.
132
00:06:22,293 --> 00:06:25,084
Fülsüketítő zaj volt. Fuldokolt a széltől.
133
00:06:25,084 --> 00:06:27,168
Úgy érezte, mintha élve falná fel
134
00:06:27,168 --> 00:06:31,126
és nyelné el egy üvöltő,
gyilkos szörnyeteg gyomra.
135
00:06:31,126 --> 00:06:33,334
Aztán vége lett. A vonat elment.
136
00:06:34,043 --> 00:06:36,501
Kinyitotta a szemét, látta a fehér eget,
137
00:06:36,501 --> 00:06:39,084
és a feje felett
sodródó nagy fehér felhőt.
138
00:06:39,084 --> 00:06:41,626
Vége volt, megcsinálta.
139
00:06:48,168 --> 00:06:49,834
- Ereszd el!
- Mondta Ernie.
140
00:06:49,834 --> 00:06:52,709
Raymond elvágta
a Petert a sínhez kötő zsinegeket.
141
00:06:52,709 --> 00:06:55,126
„A lábát oldozd el, de a kezét ne!”
142
00:06:55,126 --> 00:06:57,501
Raymond elvágta a zsineget a bokáján.
143
00:06:57,501 --> 00:07:00,626
„Még mindig fogoly vagy, kishaver!”
mondta Ernie.
144
00:07:00,626 --> 00:07:04,668
A két nagyfiú elindult
Peter Watsonnal a mezőn át a tó felé.
145
00:07:04,668 --> 00:07:07,376
A fogoly keze még mindig meg volt kötve.
146
00:07:07,376 --> 00:07:09,459
Ernie másik kezében ott volt a puska,
147
00:07:09,459 --> 00:07:12,459
Raymond pedig
a Petertől elvett távcsövet vitte.
148
00:07:16,084 --> 00:07:17,501
A tó hosszú volt és keskeny,
149
00:07:17,501 --> 00:07:19,834
magas fűzfák nőttek a partja mentén.
150
00:07:19,834 --> 00:07:21,709
Középen tiszta volt a felszín,
151
00:07:21,709 --> 00:07:24,251
de a part mentét sűrűn benőtte a nádas.
152
00:07:24,251 --> 00:07:27,001
„Akkor a következőt javaslom,”
mondta Ernie.
153
00:07:27,001 --> 00:07:29,043
„Te a karját fogod, én a lábát,
154
00:07:29,043 --> 00:07:33,043
„és nagyot lódítunk rajta,
hogy átrepüljön a sáros nád felett.”
155
00:07:33,043 --> 00:07:35,751
„Nézd!” szólt közbe Raymond. „Oda dobjuk!”
156
00:07:35,751 --> 00:07:37,793
Peter odafordult, rögtön látta.
157
00:07:37,793 --> 00:07:40,834
Egy óriási sás- és nádkupacból
épített fészek
158
00:07:40,834 --> 00:07:43,043
emelkedett fél méterrel a víz fülé.
159
00:07:43,043 --> 00:07:47,293
A tetején
pompás fehér hattyú üldögélt békésen.
160
00:07:47,293 --> 00:07:50,834
Fejét a fiúk felé fordította,
feszülten figyelt.
161
00:07:50,834 --> 00:07:53,293
„Szent ég!” kiáltott Raymond. „De szép!”
162
00:07:53,293 --> 00:07:56,834
Ernie elengedte a fogoly karját,
és felemelte a puskát.
163
00:07:56,834 --> 00:08:00,418
„Ezt itt... Természetvédelmi terület,”
dadogta Peter.
164
00:08:00,418 --> 00:08:02,334
„Hogy mi?” kérdezte Ernie.
165
00:08:02,334 --> 00:08:05,584
Peter érezte, hogy vad düh gyűlik benne.
166
00:08:05,584 --> 00:08:07,376
Próbált nyugodt hangon felelni.
167
00:08:07,376 --> 00:08:09,793
„A hattyú Anglia legvédettebb madara,
168
00:08:09,793 --> 00:08:13,334
és fészkelő madárra nem szokás lőni.
Talán fiókái vannak.
169
00:08:13,334 --> 00:08:16,626
Kérlek, ne lődd le! Nem szabad!
Ne csináld! Állj!”
170
00:08:18,209 --> 00:08:20,376
A hattyú elegáns fejét találta el,
171
00:08:20,376 --> 00:08:23,543
hosszú fehér nyaka
lassan hanyatlott le a fészek mellé.
172
00:08:33,918 --> 00:08:34,751
Nyisd ki!
173
00:08:47,751 --> 00:08:50,126
„Vágd el a zsineget a kezén!
Ő a mi kutyánk.”
174
00:08:50,126 --> 00:08:53,084
Raymond elvágta a zsinórt a kisfiú karján.
175
00:08:53,084 --> 00:08:54,251
„Eredj, hozd ide!”
176
00:08:54,251 --> 00:08:55,543
„Nem fogom,” feleltem.
177
00:08:56,376 --> 00:08:59,501
Ernie tenyérrel
keményen Peter arcába ütött.
178
00:08:59,501 --> 00:09:02,168
Az egyik orrlyukból vér szivárgott.
179
00:09:02,168 --> 00:09:05,834
„Ha még egyszer visszaszólsz,
ígérem neked,
180
00:09:05,834 --> 00:09:08,751
hogy kiverem
az összes fényes fehér fogadat,
181
00:09:08,751 --> 00:09:10,876
alul és felül is. Megértetted?”
182
00:09:10,876 --> 00:09:11,918
Peter nem felelt.
183
00:09:11,918 --> 00:09:14,209
„Válaszolj!” mordult rá Ernie.
184
00:09:14,209 --> 00:09:16,959
„Igen,” felelte halkan
Peter Watson. „Értem.”
185
00:09:17,834 --> 00:09:19,668
Peter arcán könnyek csorogtak,
186
00:09:19,668 --> 00:09:22,084
lement a partra, és belépett a vízbe.
187
00:09:22,084 --> 00:09:25,751
Begázolt a halott hattyúig,
és két kézzel gyengéden felemelte.
188
00:09:25,751 --> 00:09:29,293
Két apró fiókát talált alatta,
testüket szürke pihe fedte.
189
00:09:29,293 --> 00:09:31,668
A fészek közepén bújtak össze.
190
00:09:31,668 --> 00:09:34,001
„Van tojás?” kiáltott oda Ernie.
191
00:09:38,668 --> 00:09:41,043
„Nincs, felelte Peter. „Semmi.”
192
00:09:46,251 --> 00:09:48,918
Kivitte a halott hattyút a tópartra.
193
00:09:48,918 --> 00:09:52,793
Gyengéden a földre fektette,
majd szembenézett a másik kettővel.
194
00:09:52,793 --> 00:09:56,084
A szeme még könnyes volt,
de lángolt a dühtől.
195
00:09:56,084 --> 00:09:58,584
„Nektek kellett volna meghalnotok!”
196
00:09:58,584 --> 00:10:02,084
Ernie mintha megütközött volna ezen,
de nem sokáig.
197
00:10:02,084 --> 00:10:05,251
Apró fekete szemében
veszedelmes szikra gyúlt.
198
00:10:07,543 --> 00:10:09,043
„Add a késed, Raymond!”
199
00:10:11,668 --> 00:10:14,584
Van egy ízület,
ahol a szárny találkozik a testtel.
200
00:10:14,584 --> 00:10:18,168
Ernie beledöfte a kést,
és átvágta az inat.
201
00:10:18,168 --> 00:10:19,918
A kés éles volt, jól vágott,
202
00:10:19,918 --> 00:10:22,376
és a szárny egy darabban levált.
203
00:10:22,376 --> 00:10:25,126
Megfordította,
a másik szárnyat is levágta.
204
00:10:25,126 --> 00:10:27,709
„Zsinórt!” szólt oda Raymondnak.
205
00:10:30,251 --> 00:10:32,584
Ernie nyolc egyméteres darabot vágott.
206
00:10:32,584 --> 00:10:36,043
A hatalmas szárny szélére kötözte őket.
207
00:10:36,043 --> 00:10:37,376
„Nyújtsd ki a karod!”
208
00:10:40,668 --> 00:10:43,126
Peter Watson állt a napsütésben a parton
209
00:10:43,126 --> 00:10:44,751
ezen a szép májusi reggelen,
210
00:10:44,751 --> 00:10:47,168
az óriás, ernyedt, kissé véres szárnyak
211
00:10:47,168 --> 00:10:49,543
groteszkül lógtak az oldalán.
212
00:10:49,543 --> 00:10:52,668
Ernie tapsolt egyet,
és kis örömtáncot járt a füvön.
213
00:10:59,668 --> 00:11:01,918
„Végeztetek?” kérdezte Peter Watson.
214
00:11:01,918 --> 00:11:04,543
„A hattyú nem beszél,” felelte Ernie.
215
00:11:04,543 --> 00:11:08,626
Elindultak vele a parton,
míg egy magas fűzfához nem értek.
216
00:11:08,626 --> 00:11:10,834
Az ágai nagy magasságból lógtak le,
217
00:11:10,834 --> 00:11:13,376
szinte érintették a vízfelszínt.
218
00:11:14,126 --> 00:11:15,751
„Most pedig, Hattyú úr,
219
00:11:15,751 --> 00:11:18,001
felmászol a tetejére, és ott
220
00:11:18,001 --> 00:11:20,376
kitárod a szárnyadat, és elrepülsz!”
221
00:11:20,376 --> 00:11:22,293
„Fantasztikus!” kiáltotta Raymond.
222
00:11:22,293 --> 00:11:23,793
Peternek nagyon tetszett
223
00:11:23,793 --> 00:11:26,959
a gondolat, hogy magasan van,
ahol nem érik el.
224
00:11:26,959 --> 00:11:29,126
Ha felért, ott is marad.
225
00:11:29,126 --> 00:11:31,668
Úgy vélte, lusták lesznek utánamászni.
226
00:11:31,668 --> 00:11:34,126
Ha mégis, kimászik egy vékony ágra,
227
00:11:34,126 --> 00:11:36,376
ami nem bír el két embert.
228
00:11:36,376 --> 00:11:40,334
A fára elég könnyű volt felmászni
az alacsony alsó ágak miatt.
229
00:11:40,334 --> 00:11:42,334
„Magasabbra!” kiabálta Ernie.
230
00:11:42,334 --> 00:11:45,584
Peter végól elért egy pontra,
ahonnan nem volt feljebb.
231
00:11:45,584 --> 00:11:48,709
A lába
egy karvastagságú ágon támaszkodott,
232
00:11:48,709 --> 00:11:51,209
ami kinyúlt messze a tó fölé,
233
00:11:51,209 --> 00:11:53,084
és ott kecsesen lefelé ívelt.
234
00:11:53,084 --> 00:11:55,126
Ott pihent meg a mászás után.
235
00:11:55,126 --> 00:11:58,751
Legalább 15 méter magasan volt.
236
00:11:58,751 --> 00:12:01,459
A két fiú már nem a fa alatt állt.
237
00:12:01,459 --> 00:12:02,709
„Most jól figyelj!”
238
00:12:02,709 --> 00:12:04,626
Elsétáltak a fától,
239
00:12:04,626 --> 00:12:08,043
oda, ahonnan tisztán látszott a kisfiú.
240
00:12:08,043 --> 00:12:09,376
Peter lenézett rájuk,
241
00:12:09,376 --> 00:12:11,626
és rájött, milyen ritkásak
242
00:12:11,626 --> 00:12:13,376
és keskenyek a fűzfalevelek.
243
00:12:13,376 --> 00:12:15,334
Szinte semmit sem takarták.
244
00:12:15,334 --> 00:12:17,376
„Mássz ki arra az ágra!
245
00:12:17,376 --> 00:12:21,334
„Amíg ki nem érsz a sáros víz fölé,
aztán repülj!”
246
00:12:21,334 --> 00:12:23,168
Peter Watson nem mozdult.
247
00:12:23,168 --> 00:12:26,168
A tekintetét
a távoli alakokra szegte a mezőn.
248
00:12:26,168 --> 00:12:28,709
Mozdulatlanul álltak, őt nézték.
249
00:12:28,709 --> 00:12:30,001
„Tízig számolok,
250
00:12:30,001 --> 00:12:33,793
ha addig nem repültél el, lelőlek!
251
00:12:33,793 --> 00:12:36,334
Akkor már két hattyút szedtem le ma!
252
00:12:36,334 --> 00:12:37,793
Kezdjük!
253
00:12:37,793 --> 00:12:43,584
Egy, kettő, három, négy, öt, hat!”
254
00:12:43,584 --> 00:12:48,043
Peter Watson rezzenéstelenül állt.
Mostantól nem mozdította meg semmi.
255
00:12:48,043 --> 00:12:51,418
„Hét, nyolc, kilenc, tíz!”
256
00:12:51,418 --> 00:12:53,959
Peter látta, ahogy a puska felemelkedik.
257
00:12:53,959 --> 00:12:55,418
Egyenes rá céloz.
258
00:12:55,418 --> 00:12:57,084
Hallotta a puska dörrenését,
259
00:12:57,084 --> 00:12:59,876
és a golyó süvítését a feje mellett.
260
00:13:03,251 --> 00:13:05,209
Megijedt, de nem mozdult.
261
00:13:05,209 --> 00:13:07,543
Látta, hogy Ernie újratölt.
262
00:13:07,543 --> 00:13:10,751
„Utolsó esély!” kiáltotta Ernie.
„A következő eltalál!”
263
00:13:10,751 --> 00:13:11,668
Peter várt.
264
00:13:11,668 --> 00:13:13,459
Nézte a fiút odalent a mezőn
265
00:13:13,459 --> 00:13:15,959
a százszorszépek között,
mellette a másikat.
266
00:13:15,959 --> 00:13:18,168
A puska megint felemelkedett.
267
00:13:18,168 --> 00:13:21,543
Akkor hallotta a dörrenést,
amikor a golyó a combját érte.
268
00:13:21,543 --> 00:13:24,334
Nem fájt, de pusztító ereje volt.
269
00:13:24,334 --> 00:13:27,126
Mintha valaki
egy pöröllyel csapott volna oda,
270
00:13:27,126 --> 00:13:30,126
és mindkét lábát lelökte az ágról.
271
00:13:30,126 --> 00:13:32,168
A kezével próbált kapaszkodni.
272
00:13:32,168 --> 00:13:35,459
A kis ág,
amibe csimpaszkodott, meghajolt és eltört.
273
00:13:44,626 --> 00:13:46,751
Van, aki a túlzott bántás hatására
274
00:13:46,751 --> 00:13:49,084
nem bírja tovább,
275
00:13:49,084 --> 00:13:51,709
és egyszerűen összeomlik, feladja.
276
00:13:51,709 --> 00:13:53,918
Mások, bár nincsenek sokan,
277
00:13:53,918 --> 00:13:57,584
valami oknál fogva
mindig legyőzhetetlenek lesznek.
278
00:13:57,584 --> 00:14:00,918
Háborúban és békében
is találkozhatunk velük.
279
00:14:00,918 --> 00:14:03,043
Rettenthetetlen a lelkületük,
280
00:14:03,043 --> 00:14:06,668
és sem a fájdalom, sem a kínzás,
sem a halál fenyegetése
281
00:14:06,668 --> 00:14:08,876
nem töri meg őket.
282
00:14:08,876 --> 00:14:11,418
A kis Peter Watson közéjük tartozott.
283
00:14:11,418 --> 00:14:13,001
És miközben küszködött,
284
00:14:13,001 --> 00:14:16,084
hogy ne zuhanjon le a fa tetejéről,
285
00:14:16,084 --> 00:14:19,959
hirtelen ráébredt, hogy győzni fog.
286
00:14:19,959 --> 00:14:23,209
Felnézett, és látta,
hogy egy fénysugár süt a tó vizére,
287
00:14:23,209 --> 00:14:27,876
olyan ragyogón és gyönyörűen,
hogy képtelen volt levenni róla a szemét.
288
00:14:27,876 --> 00:14:31,209
A fény hívta, vonzotta,
289
00:14:31,209 --> 00:14:35,209
és ő a megindult a fény felé,
és kitárta a szárnyait.
290
00:14:37,001 --> 00:14:39,918
Hárman is jelentették,
hogy egy fehér hattyút láttak
291
00:14:39,918 --> 00:14:42,126
körözni a falu felett azon a reggelen:
292
00:14:42,126 --> 00:14:43,209
a tanító,
293
00:14:43,209 --> 00:14:46,084
a drogéria cserepeit kicserélő tetőfedő,
294
00:14:46,084 --> 00:14:48,501
és egy közeli mezőn játszó fiú.
295
00:14:48,501 --> 00:14:51,584
Mrs. Watson, aki épp mosogatott,
296
00:14:51,584 --> 00:14:54,834
pontosan akkor pillantott ki az ablakon,
297
00:14:54,834 --> 00:14:57,293
amikor valami hatalmas és fehér zuhant le
298
00:14:57,293 --> 00:14:59,959
a hátsó kertje gyepére.
299
00:14:59,959 --> 00:15:01,709
Kirohant.
300
00:15:01,709 --> 00:15:03,001
Térdre roskadt az apró,
301
00:15:03,001 --> 00:15:05,668
törődött alak, az ő egyetlen fia mellett.
302
00:15:06,501 --> 00:15:09,543
„Drágaságom!” kiáltott fel.
„Drága kisfiam!
303
00:15:11,876 --> 00:15:13,126
Mi történt veled?”
304
00:15:17,334 --> 00:15:22,251
„A HATTYÚ” IHLETŐJE EGY CIKK VOLT
EGY MEGTÖRTÉNT ESETRŐL,
305
00:15:22,251 --> 00:15:25,001
AMIT DAHL HARMINC ÉVEN ÁT ŐRZÖTT,
306
00:15:25,001 --> 00:15:27,251
MIELŐTT 1976 OKTÓBERÉBEN MEGÍRTA.
307
00:16:29,293 --> 00:16:34,293
A feliratot fordította: Vincze Ágnes